main pageabout_megalleryeventsnewstoolsontheeaselinkscontact

 

 

 

A pasztellt először a francia grafikában alkalmazták a 18. század elején. Kezdetben a krétához hasonlóan használták, aprólékosan kidolgozva a rajz felületét. Ezt váltotta föl a szénrajz technikája, de még ekkor is a tónus maradt a kép uralkodó eleme. A 19. század második felében aztán a hangsúly eltolódott a színekre, és festői hatású pasztellképek születtek. Az így kezelt pasztell puha, lágyan egymásra mosódó, hamvas színfoltjaival valóban átmenetet jelent a grafika és a festészet között. A pasztell festékporból, krétából, gipszből készült, lágyan omló festékanyag. A rudacskákat festékporból állítják elő minimális kötőanyag hozzáadásával. A tónusfokozatokat fekete és fehér festékpor adagolásával érik el. A pasztellkészlet sok darabból áll, mert a színeket nem szoktuk átfedéssel keverni, hanem valamennyi színfoltot a megfelelő árnyalatú kréta használatával rakunk föl. E technika művészi hatása durvább felületű papíron mutatkozik meg igazán. Rögzítőszerrel szokás bepermetezni és üveggel lefedni. Üveg alatt 200 éves pasztellképek is teljesen épségben és frissen megmaradnak. A legfiatalabb festőtechnikák közé tartozik.
A pasztell újabb változatait: a viaszpasztellt és az olajpasztellt nem kell fixálni, de az ezekkel készült képek színei már nem bársonyosak, hanem tüzesebbek. Ha az olajpasztellel készült rajzunkat terpentinbe mártott ecsettel utólag átdolgozzuk, a színek feloldódva egymásba moshatók, s az olajfestményhez hasonló művet kapunk.

vissza

    english
    english